Ez nem egy egyszer� t�rt�net...

Aznap m�g kora d�lut�n sem utalt semmi sem arra, hogy a napot heveny rekeszizom-g�rccsel fogjuk z�rni. 2005. m�rcius 19-�t �rtuk, egy napf�nyes, tipikus tavaszi szombat volt. K�l�nleges fell�p�sre k�sz�lt�nk, Pom�zra. K�l�nleges, mert Oszival (N�meth Oszk�r) j�tszottunk, �s a rendezv�ny miatt is. P�kolitz Mih�ly, pom�zi k�ltõ jav�ra szerveztek egy j�t�konys�gi estet. A l�t�sa rohamosan romlik, hogy olvasni tudjon, sz�ks�ge van egy speci�lis berendez�sre, mely a sz�vegeket kinagy�tva vet�ti ki egy ernyõre. Ennek a g�pnek m�g jelentõs�ge lesz a t�rt�netben. N�meth Oszi j�bar�tja a k�ltõ �rnak �s j� pom�zi lok�lpatri�ta l�v�n, v�llalta, hogy fell�p az esten. Megk�rdezett minket, hogy j�tszan�nk-e ott vele. Mi �r�mmel igent mondtunk. Sz�val, pr�b�ltunk sokat, k�sz�lt�nk, hogy j�k legy�nk, �r�ljenek a daloknak, amiket elj�tszunk. Elj�tt a nap, elindultunk Pom�zra, j� idõ, minden a legnagyobb rendben volt. Meg is �rkezt�nk, sz�v�lyes fogadtat�sban volt r�sz�nk, k�rben�zt�nk, hol is fogunk j�tszani. N�h�ny furcsa masin�t l�ttunk az egyik sarokban, elmondt�k, hogy a forgalmaz� elhozott ide n�h�nyat az olvas�g�pekbõl, hogy l�thassa a k�z�ns�g, mire is megy a gyûjt�s. A falon, a sz�npad m�g�tt felirat: "Kelj fel �s j�rj!". Gondoltam, kint maradt m�rcius 15-�r�l, van egy vers, melyben "kelj fel �s j�rj, Pet�fi S�ndor!" sor is szerepel. De nem, kider�lt, hogy ez a mai napra ker�lt oda. Ekkor k�ts�geim t�madtak, hogy j� helyen vagyunk-e, sehogy sem tudtam �sszehozni a l�t�s roml�s�t a j�r�ssal. Persze, �rthet� a p�rhuzam, de akkor is furcs�n j�tt ez ki. No, odamentem az egyik, �pp bekapcsolt �llapotban l�võ vet�t� masin�hoz. Az esti mûsor programja volt belet�ve, azt vet�tette ki, hom�lyosan. Be�ll�tottam, hogy az �kl�mnyi betûk ki�lesedjenek. �s akkor a k�vetkezõ t�rult szemeim el�: "N�meth Oszk�r - Alad�r B�la �s a Szakad�s zenekar". Elsõre fel sem fogtam, csak nem �rtettem, hogy kik lehetnek ezek, m�g az is v�gigfutott bennem, hogy valami m�s elk�pzel�s volt kor�bban, az szerepel a sz�r�lapon. Azt�n bevillant, hogy ABSZ... azt most nem fogom r�szletezni, hogy mekkor�kat �s hogyan vinnyogtam a r�h�g�stõl, azt sem, hogy a t�bbiek, amikor megl�tt�k. Megk�rdezt�k Oszit, hogy errõl mit tud. Elmondta, hogy telefonon egyeztette a bulit: "Mondtam, �rj�k a plak�tra, hogy N�meth Oszk�r �s az ABSZ. Nem �rtett�k, hogy mi. Kibetûztem nekik, hogy A mint Alad�r, B mint B�la, ... a Szakad�st nem �n mondtam, azt nem tudom, honnan szedt�k." Az Oszi besz�mol�ja ut�ni n�h�ny perc kimaradt az eml�kezetemb�l, a tompa felismer�s okozta zsibbad�s elnyomta a mem�ri�mat. Olyan ez, mint a nagyon nagy f�jdalom, amin�l kikapcsol a szervezeted, csak �pp a r�h�g�ssel. Na, ennyiben maradtunk, illetve mi v�gigr�h�gt�k a mûsort az �lt�zõben, persze pr�b�ltuk csak "finoman", sz�val azzal a bizonyos fel-felt�rõ halk, "vicsorg�" vinnyog�ssal, ami egy idõ ut�n m�r f�j, mert ord�tva r�h�gni sem szabad (b�r az j�tt volna mag�t�l), de kib�rni nem lehet. Egy �sszen�z�s, "�l�d����r", �s m�r balh� is van. Illetve lett is. A fell�p�s�t �pp befejez� opera�nekes feld�ltan rontott be a sz�npadr�l, a kott�j�t az asztalra haj�totta �s dr�mai bel�p� st�lus�ban fejtette ki felh�borod�s�t, hogy ilyen zajban nem lehet dolgozni, stb., mindezt az ajt�hoz legk�zelebb elhelyezked� n�i k�rus, a ClaSSingers (komolyan, �gy �rj�k!) tagjainak. Ekkor m�r a fal fel� fordulva r�h�gt�nk, a hangunk visszafojt�s�ra tett er�lk�d�sek k�vetkezt�ben er�sen k�nnyezve.